Csepel, XXI. kerület. Nem éppen a legvonzóbb hely a földön, varázsa mégis van. A HÉV segít az alacsony vérnyomásomon, mindig jó kis kamionszag van, érdekesebbnél érdekesebb emberek vannak itt. 
Az egy főre jutó piercing szám és a kétcsíkos melegítőnaci bőven a magyarországi átlag felett mozog. A Királyis itt él a bedöntött márványzongora alatt. Itt lakom, itt is vannak éttermek, ki kell próbálni...
- Lemegyünk A Vendéglőbe?
- Le. Melyikbe.
- A Vendéglőbe.
- Jó, de melyikbe.
- Hát az A Vendéglőbe.
- Mivan? Melyikbe???
Na ilyen nevet nem választanék az éttermemnek. Régi nevén Pizza Pazza. Lehet, hogy ez többet mond. Néhány hónapja, bár ha jobban belegondolok már fél éve is lehetett, hogy névváltozás történt. Nem tudom biztosan, hogy csak gazdasági megfontolású névváltás vagy tulajdonosváltás miatt történt az eset. A dizájn maradt, lehet kocogtatni az akváriumbeli halakat, ugyanazok a robosztus nehéz székek. Az emeleten biliárd. Az étlap teljesen megváltozott. Nem éppen előnyére. Régebben a bélszín vadász módra verhetetlen volt (libamájjal, gombával barna mártásban), most nincs ilyen. A kerhelyiség is ugyanaz, nyáron nagyon hangulatos. Bent minden csilli-villi, panoráma a telepre és a zsigulikra. No ennyit a hasonlítgatásról.
Majdnem ilyen kint a környezet.
Szoktunk innen pizzát rendelni, az finom, gyorsan kész és szokatlanul kedvesek a futárok. Nem a szokásos "Itt a pizza" mondat hangzik el a kaputelefonban, illedelmesen, viccesen szólnak. A nem pizza jellegű ételek is melegen érkeznek. Gondolok itt a rántott camamberre for igszempöl, még folyik a belseje és az áfonyaszósszal sem spórolnak.
De. Bementünk, hogy megnézzük mit tud élőben. Hétköznap este volt, hely bőven. Az akvárium mellett ültünk le. Hamarosan jött a pincér, rendeltük az italt. Kijött időben. A pálesz szépen ahogy illik, azt hiszem Zsindelyes volt.Megrendeltük az ételeket.
Menü: tatár beefsteak, bélszín mustármártással (igen, már megint), zsályás báránycomb, epres túrótorta, fehércsoki torta erdei gyümölcs mártással, palacsinta.
Miközben ücsörögtünk és vártuk a kaját betopogott valószínűleg a főnök felesége. Tíz centis kamuguccijában, festett vörös hajával lehuppant egy asztalra a kölyökkel. Mondanom sem kell, ők előbb ettek, sőt már majdnem befejezték, mire mi megkaptuk. Rettentő sokat kellett várni. A pincérünk közben végig kerülte a szemkontaktust, pedig próbáltam szugerálni, átkozni.
Szép lassan mégiscsak az asztalra került az étek. A tatárbeefsteak jó nézett ki, nem kóstoltam meg de azt mondták finom. Tetszett, hogy a pirítóshoz lereszelték a vajat, sokkal jobban mutatott, mint simán. A bélszín valójában hátszín volt, kemény munka volt a rágás, a mustármártás marta a torkom. Személy szerint én a bárányt választottam. Bár ne tettem volna. A külseje szenes volt, a zsálya pedig rengeteg. Mellé krokettet kaptam, fagyasztott cuccból lehetett.
Egy újabb fényév múlva a desszert is megjött. A palacsintáról nincs mit írni, olyan palacsintakinézetű volt, porcukorral meghintve. Lehetett volna szebben tálalni de sebaj. Az epres túrótortát máshogy képzeltem. Bele volt keverve a túróba az eperszósz vagy hasonló, gyümölcsdarab sehol. A fehércsokitortán nem érződött a fehércsoki, valami fehér krém volt a száraz piskótán, mellete csokiszósz (tejcsokiból) és az erdeigyümölcs. Az utóbbi finomnak bizonyult.
Mindezekért olyan tízezer körül fizettünk ami ahhoz képest, hogy hárman voltunk nem vészes. Bár visszagondolva nem érte meg. Tehát az ár-érték nem valami fényes. A mosdó rendben volt, bár hűtőkamraként is hasznosíthatták volna.
Erre az étteremre 2 ítéletet mondok:
A vendéglő személyesen látogatva: 4/10
Rendelés esetén: 9/10
Meglepő, hogy a futárszolgálat jobb, mint a "tanult" pincérek. Hát ennyi.
Megsajnáltam a szegény párát.
